Az elmúlt másfél év alapvetően változtatta meg azt, ahogyan és ahonnan dolgozunk. Bár jó néhány munkakör van, ahol a személyes jelenlét elengedhetetlen, mégis azok a dolgozók, akik eddig otthonról tudtak dolgozni, most sokkal kevésbé szeretnének visszatérni az irodába.
Az ember az ősidők óta tudja azt, hogy a csapatmunka megkönnyíti az életben maradást, igaz az irodai munka csak a legritkább esetekben hasonlít már a mamutvadászatra. Most azonban mégis sokan vannak, akik inkább csak virtuálisan maradnának a csoport részei, de legalábbis hibrid modellben gondolkoznak. Az Egyesült Államokban június elejére több millióan hagyták el az állásukat, ami a munkaügyi hivatal szerint egyszerre köszönhető a kiégésnek, annak, hogy sokan átgondolták, mi is fontos az életben, és hogy nem szeretnének visszatérni az irodába. A felmérések szerint nyáron háromból egy amerikai munkavállaló mondta azt, hogy kilép a munkahelyéről, ha újra kötelezővé teszik a folyamatos irodai jelenlétet, és az egész kérdés a foglalkoztatás és személyes élet határairól szól. A társadalmunk eddig nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a munka ténylegesen a munkahelyen belül történjen, és közben figyelemmel lehessen követni az embereket és a munkához való hozzáállásukat.
A járvány alatt azonban kiderült, hogy vannak olyan emberek, akik sokkal hatékonyabban és produktívabban tudnak dolgozni a munkaépületen kívül, a megszokott, otthoni környezetükben, ráadásul boldogabbak is. Ezért okozhat nehézséget, mikor szembesülnek azzal, hogy hiába a jobb teljesítmény, hiába a nagyobb munkakedv, az elégedettség, ezek a munkáltatónak nem számítanak, és ragaszkodnak az irodai munkavégzéshez, és nem mérlegelik mi lehet a legjobb megoldás a munkavállaló, és ezzel együtt a cég vagy az ügyfelek számára.
Az okok, hogy néhányan miért nem szeretnének visszamenni a munkahelyükre, változatosak. Vannak, akik nem szeretnének újra kimaradni a családjukkal közös reggelekből vagy vacsorákból, vannak, akik új szokásokat vettek fel, mint hogy napközben elmennek sétálni a közeli parkba, vagy éppen rájöttek, hogy a munkábajárással töltött idő milyen értékes is lehetne. Ennél pedig újkeletűbb probléma, hogy az egész világon növekedett a társadalmi megosztottság, az emberek jelentős része pedig úgy véli, hogy stresszforrás lehet, ha aktuális híreket hozna fel a munkahelyén és vitába bonyolódna.
A szakértők szerint azok a vállalatok lehetnek sikeresek és azok tudnak majd talpon maradni, akik képesek eleget tenni a megváltozott munkavállalói igényeknek, és ha kell, egy teljesen új vállalati struktúrát tudnak létrehozni, ahol a munkavállalókkal éreztetik, mennyire fontosak az ő preferenciái is. Ugyanakkor azt is elképzelhetőnek tartják, hogy a helyzet idővel változni fog, hiszen ha egyre többen térnek vissza az irodába, akik otthon maradnak, hiányolhatják majd a közösséget, a munkatársakkal való személyes beszélgetést, ami sok esetben gyorsabb és hatékonyabb, mint egy chatüzenet. Munkahelyi környezetre pedig már csak azért is szükség van, mert a fiatalabb munkavállalók így tanulhatnak a tapasztaltabb kollégáktól. Igaz a felmérések szerint pont a fiatalabb generáció az, akik számára kiemelten fontos, hogy azt érezzék, hogy a munkáltató bízzon bennük, márpedig a kötelező irodai jelenlét az egyik olyan dolog, ami miatt úgy érezhetik, hogy a bizalom nincs meg.
