A virtuális valóság régóta ígéretesnek tűnik, ám a tömegpiacon felbukkanó, hasonló élményeket nyújtó eszközök, mint például a Google Glass, valójában augmentált, azaz kiterjesztett valóságban utaznak és nem virtuálisban. Mostanáig minden komolyabb applikáció, amely szimulációs technológiával bírt, korlátozottan katonai célokra készült vagy egyéb intézményi prototípusok születtek, vagy vertikális alkalmazások, mint például a repülés szimulátorok – írja a FastCoDesign.
Az eddig lehetőségeink nagyjából a mozikban bukkantak fel, például a Mátrixban, illetve olyan eszközök révén, mint például az Oculus Rift, az Avegant Glyph, a Sony-tól a Project Morpheus, és a legújabb kölyök a környéken pedig a True Player Gear.
Mindemellett pedig keveset beszéltek még arról, milyen lehet a virtuális valóság egy munkahelyen. Ha a virtuális valóság helyettesítené az asztali monitort, az fizikai előnyökkel is járna, például sok tér szabadulna fel az asztalon és így nagyobb, testreszabható területen rendezhetnéd el az alkalmazásaidat is anélkül, hogy több monitorra lenne szükséged. Ráadásul úgy tudnál dolgozni, hogy semmi sem terelhetné el a figyelmedet – nem lesz szükség falakra vagy térelválasztó szekrényekre: „be leszel falazva” a virtuális valóságba.
Több cég is próbálta már forradalmasítani a munkatereket úgy, hogy bár szemet gyönyörködtető volt a végeredmény, de nem felelt meg a valódi irodai mindennapoknak. Ilyen a Fujitsu Laboratories kivetítő és gesztus alapú rendszere, amelyet azonban nehéz felállítani különböző felhasználók számára.
Aztán ott van Jinha Lee kísérleti „SpaceTop 3D” kijelzője. A SpaceTop úgy képzeli el az asztali környezetet, mint ahogyan most is használjuk, ám nagyobb mélységgel. Így nagyobb teret kapnál, melyben a fizikai gesztusaiddal tudnál navigálni. (Például mutatsz, „megcsípsz” valamit, kiválasztod az ujjaddal és átmozgatod a szöveget egyik ablakból a másikba.) Ez még mindig egyszerűbb és természetesebb, mint megjegyezni a különböző gyorsbillentyűk kombinációt. Ám ez a megoldás is ugyanattól a problémától szenved, mint a Fujitsu Laboratories rendszer – követő kamerákat kellene felállítani (melyek érzékelik a gesztusaidat mint inputokat), magasan a falra. És nyilván költséges lenne a fejlesztése is.
Oliver Kreylos, aki a Davisben található University of California „Institute for Data Analysis and Visualization” intézetében dolgozik (elsősorban virtuális valósággal és 3D grafikával foglalkozik), összeállított egy demót arról, hogy milyen lehetne a munkahelyi terünk a ma létező operációs rendszerekkel, ám virtuális valósággal megspékelve.
Az alábbi demóban 3D-ben látunk egy irodát egy olyan felhasználó szemszögéből, aki Oculus Rift szemüveget visel. Valamint megmutatja, hogyan néznének ki a 2D asztali szoftverapplikációk a szemüveg virtuális valóság környezetében.
A videóban látszik, hogy átméretezhetnél ablakokat, mozgathatnád azokat vagy 3D-ben nézhetnél YouTube videókat. És bár egy hagyományos billentyűzettel és egérrel tennéd meg ezeket a mozdulatokat, mégis azokban az információkban manővereznél, amelyekkel dolgozol. Hagyjuk, hogy most kicsit feldolgozd ezt a koncepciót és máris el tudod majd képzelni, hogy más adatok (grafikonok, prezentációk, beszámolók) miként lennének létrehozhatóak és prezentálhatóak ilyen újszerű módokon! Képzelj el például egy 3D Microsoft Office-t!
A virtuális irodán még van mit dolgozni, de remélhetőleg felnyitja majd az elménket (és a fejlesztőkét), aminek hatására egészen újszerű képet mutathat majd a számítógépekkel történő munka a jövőben. Ha az a típus vagy, aki tud olvasni a sorok között, akkor máris érzed, hogy üzleti lehetőség lóg a levegőben.
