Konkrétan ezt csinálta Anna McNuff, amik a nyugodt kis londoni kertvárosi házának udvarán eldöntötte, hogy ideje kilépnie a mindent eltervező ember szerepéből, és ideje fejet ugrania a kalandba. Jó, az nem teljesen igaz, hogy mindent eltervez, de ő úgy írta le magát, hogy 70 százalékban tervező. 30 pedig az árral sodródó személyiség. Az európai kalandja során viszont teljesen a véletlenre bízta magát. Ez megint nem pontos, mert a facebookos követőire, akik egy-egy kereszteződésnél eldönthették, hogy Anna merre induljon tovább.
Szóval így kezdte el bejárni Európát, méghozzá kerékpáron, néhány naponta pedig feltette a kérdést a követőinek, hogy akkor hogyan tovább? Olyan kikötései voltak, hogy amerre megy, oda hajóval el lehessen jutni, de onnan el lehessen repülni. Azt is kikötötte, hogy ahol letelik az erre a túrára tervezett egy hónap, onnan haza tudjon repülni. Illetve leginkább emberi erővel hajtott járműveken akarta megtenni az utat, bár azt írta, hogy ha valahol olyan helyen érte volna a kaland, ahol van egy teve, akkor lecsábult volna, hogy azzal folytassa az útját.
Azt már csak az írása végén teszi hozzá, hogy a kaland úgy folytatódott, hogy életével elégedett londoni lakosként mégis inkább Nyugat-Angliába költözött a barátjával.
