„Ez a létező legfejlettebb viselhető platform” – mondja a University of South California (USC) újságírás professzora, Robert Hernandez a Google Glassról. „Nekünk pedig proaktívnak kell lenni és kitalálni, mire is való.” – írja a FastCompany.

A professzor azonban nem az az elfogult Glass rajongó: „Amikor felteszem a Glasst, lényegében vállalom, hogy sok kérdést kell majd megválaszolnom” – mondja. Jelenleg az eszköz szerinte még túlságosan nehézkes és tolakodó, miközben az újságíróknak a háttérbe kell simulniuk, hallgatniuk és megfigyelniük.

3028476-poster-p-1-j-meet-the-usc-journalism-professor-leading-a-course-on-google-glass

Azonban, mint történetmesélők, sokan kihagyják a lehetőséget, amelyet ez a szemüveg nyújthat. Ezért idén ősszel Hernandez az USC Annenberg School for Communciation & Journalism tanszékén indít kurzust, amely a leendő riportereknek tanítja meg, miként lehet Glass-centrikus szoftvert fejleszteni. Nem egy hagyományos előadás lesz – a tanterv célja egy olyan együttműködő környezet kialakítása, ahol a fejlesztők, Glass Explorerek és újságírók igyekeznek megválaszolni olyan kérdéseket, mint, hogy miként változtatja majd meg az olyan mindent tudó technológia, mint a Glass azt, amit hagyományosan újságírásnak tekintünk? Hogyan fog kinézni egy cikk, amelyet a lebegő monokli hardverén készítenek? És igazából milyen típusú narratív élményeket hozhatunk létre általa? A kurzus végén a terv szerint az applikációk el is készülnek és ideális esetben használatba kerülnek.

Bár arra már láttunk példákat, hogy a Glasst kommunikációs eszközként vetik be olyan iparágak, mint a tűzoltóké vagy az egészségügy, a hírszerkesztőségek többnyire még mindig egzotikumként tekintenek rá. A technológia még nagyon idegennek és furcsának látszik a megfigyelő számára.

Hernandez ezt is megérti. Twitteren a @webjournalist néven fut több, mint 12 ezer követővel, akik legtöbbje rajong az újságírásért. Hírveteránaként, aki ezen szakma, valamint a technológia kereszteződésében munkálkodott 15 éven át, mielőtt az akadémiai körökbe került, azt mondja, sok izgalmas technológia ébredését élte már meg – például a VR 360 panorámafotográfiáét a 2000-es évek elején –, amelyek aztán mind el is tűntek, felfedezés és valódi tesztelés nélkül. Habár ő is gyakran javasol ötleteket az egyes szerkesztőségeknek, a legtöbbtől langyos fogadtatás kap: „Ötleteket mondok nekik, amiket elutasítanak, aztán a New York Times megcsinálja egy vagy két évvel később” – idéz fel egy esetet.

A Glass egy kicsit más. Pezsgő téma. És ami a legfontosabb, a Google már sok időt és erőfeszítést tett bele. Most kritikus pontján áll a kérdés, vajon milyen történetmesélési lehetőségek rejlenek benne. Olyan médiakísérletek mellett, mint amit a Vice riportere, Tim Pool jegyez, aki a Glass egy hackelt verzióját használta, hogy Kairóból élőben közvetítsen, épp, hogy csak kezdjük megérteni, milyen magával ragadó, „mindenütt jelenlévő” technológia is ez. A nem túl távoli jövőben a Glass fizikai értelemben eltűnik majd az arcunk elől, kiegészítve a digitális élményeinket valamilyen csendesebb formában, például kontaktlencseként.

Amikor pedig ez megtörténik, ami a Glasst izgalmassá fogja tenni az az arra való képessége, hogy első személyű perspektívákat generáljon, melyekkel az általános megfigyelő talán nem élhetne, akár arról van szó, hogy valaki bekerüljön az NBA-be, találkozzon az USA elnökével vagy segítsen a srácoknak a randizásban.

Ám míg a Glass tartalomkészítésben rejlő potenciálja izgalmas kérdés, a hírfogyasztási aspektusa az, amely Hernandezt igazán érdekli. Ő is tudja, hogy több kérdése van, mint amennyit maga meg tudna válaszolni, ám belátja, hogy ez a folyamat része. Ugyanez lesz igaz az ősszel induló „Glass újságírás kurzusra” is. Az órák nagy részét olyan USC hallgatók alakították ki, akik jelenleg is Glass Explorerek, a többit pedig majd menet közben kidolgozzák. Lényegében pedig talán mind ugyanarra a kérdésre keresik a választ: vajon a Google valóban nélkülözhetetlen részévé válik digitális jövőnknek? Az átlagemberek, és nem a technológiáért rajongók, megértik majd?

Most azonban ez mit sem számít, mondja Hernandez: „Imádom, hogy nem tudom, mi a válasz.”