2011. január 27-én megszületett a „#selfie”. Mindössze három évvel később 75 millió Instagram fotót jelöltek meg így és a „Nemzeti #Szelfi Portré Galéria” is létrejött. Ezen kívül az Oxford Szótár is megkoronázta a kifejezést azzal, hogy 2013-ban az év szavaként jelölte meg, miután bekerült a kiadványba a megelőző augusztusban – írja a Mashable.

selfie

A közösségi média reflektorfényében nagy utálat övezi a szelfit. Néhányan a narcisztikus vonásait kritizálják, mások a csücsörítő kacsafejet vagy a nem megfelelő helyszíneket, ahol az emberek valamiért úgy döntenek, érdemes magukról egy fotót készíteni (oké, talán ez utóbbi még érthető).

S miközben egyre többen fedezik fel a szelfik határait és a bennük rejlő kivételes lehetőségeket, itt az ideje ráébredni, hogy ezek az egyszemélyes fotók egy jó ideig velünk lesznek még.

A szelfik ősidők óta léteznek.

Gondolj még a MySpace előtt időkre, sőt! Vissza kell mennünk nem csak az önkioldós kamerák megjelenéséig, konkrétan a fényképező gép feltalálása előtt időkbe!

A 15. században az önarckép tette lehetővé a művészeknek, hogy meghatározzák, miként tekint tekint rájuk a közönség. A reneszánsz idején a megbízásból készített portrék megszokott gyakorlatnak számítottak a kor elitjének körében: státuszszimbólumként funkcionáltak.

Ma az emberek magas minőségű fényképezőgépeket hordanak a zsebükben, amelyek révén bárhol és bármikor készíthetnek fotókat. A szelfi határa többé már nem a gazdagságot, a kiváltságot jelenti holmi monachikus időkben.

Egy kép felér ezer szóval.

nasa-selfie

Vegyünk egy unalmas állapotfrissítést egy finom vacsorádról. És tegyünk mellé egy rólad készült fotót, amelyen imádattal nézed a pizzádat, miközben melletted ül a legjobb barátod a kedvenc éttermedben a városban. Ez sokkal többet árul el rólad, mint amennyit a státuszfrissítésed tudna: mit szeretsz, milyen az arckifejezésed, kivel vagy, hol vagy.

Mike Rugnetta, a „PBS Idea Channel” nevű YouTube csatorna házigazdája úgy hiszi, a szelfik megosztása a közösségi médiában jelentést ad a képnek magának és elmondja, hogyan mutatnál a készítésekor a való életben és, hogy miért döntöttél a fotó megosztása mellett.

A szelfi egy különleges szónoklat, így ez a definíció elválasztja a fotográfia megszokott fogalmától. Ez a jelentésbeli elmozdulás az, amiről a szelfi műfaját utálók megfeledkeznek. A szelfi nagyobb betekintést enged egy ember életébe és személyiségébe, mint amit egy pizza képe valaha is elérhet.

Az emberek valójában szeretik a szelfiket.

A panaszok ellenére a követőid látni akarnak a közösségi médiában. A folyamatosan táguló digitális térben egy emberi arc törést jelent a linkek, szövegek és grafikák állandó sodrában. A közösségi média érdekesebbé válik, ha az emberek is részt vesznek benne, mondja Rugnetta. Ez erősíti a „közösségi” jellegét.

James Franco a New York Times-ba írt szelfi-támogató véleménycikkében úgy fogalmaz, ítélkezik azok felett, akik nem élnek a lehetőséggel, hogy megosszák másokkal, kik is ők valójában.

„Igazából elveszítem az érdeklődésemet, amikor ránézek egy profilra és nem látok szelfiket, mert tudni akarom, kivel van dolgom. A közösségi hálózatosodás korában a szelfi az új módja annak, hogy valakinek a szemébe nézz és azt mondd, ’Hello, ez én vagyok.’”

Franco arról is ír, hogy a statisztikái is alátámasztják ezt: a legtöbb lájkot gyűjtő Instagram fotói mind szelfik. (Ugyanakkor tegyük hozzá, hogy a legtöbb képe szelfi, így ez az analízis nem feltétlenül hiteles.)

Ezra Koenig, a Vampire Weekend nevű banda énekese is a szelfik mellé állt. A Rolling Stone-nak adott interjújában így fogalmazott: „Egyértelműen támogatom a szelfit. Azt gondolom, hogy aki szelfi-ellenes, csak utálkozik. Mert, hogy valójában, miért ne csinálnának magukról képeket az emberek? Amikor Instagramon vagyok és látom, hogy valaki készített magáról egy fotót, azt mondom, ’Köszönöm’. Végre nem kell látnom egy felvételt az égről, a fákról és a növényekről. Belőled csak egy van.”

A mindenit, jól nézel ki!

A szelfi gyökerében ott rejlenek annak határai is, hogy mit gondolunk szépnek. A média igen szűk definícióját egyre többen kérdőjelezik meg. Állandó jelleggel botlunk bele lenyűgöző képekbe, mindenféle formában, méretben és mindenféle bőrszínű és nemű személyeket megjelenítve, amelyek egyszerűen csak nagyszerűek.

Laci Green, a „Sex+” YouTube csatorna gazdája arról beszél, hogy mások szép szelfijeinek látványa és a sajátod posztolása, ami akkor készült, amikor meglátásod szerint jól néztél ki, hatékony gyakorlat önmagunk értékelése és az önbizalmunk erősítése szempontjából. Ám javasolja szelfik készítését akkor is, amikor nem különösebben vagyunk oda a külsőnkért.

„A tökéletlenség rendben van. Rendben van, ha nem nézel ki olyan jól vagy nem érzed olyan csinosnak magad, mert nem ezek a legfontosabb dolgok veled kapcsolatban” – állítja. „Hiszed vagy sem, nem kötelességed folyton igazi szexbombának tűnnöd (vagy egyáltalán valaha)”.

Egy mosolygós szelfi megosztása akkor, amikor nem érzed magad „tökéletesnek”, még sokkal nagyobb hatású lehet, és nyilvánvalóbb kihívás a társadalom szépségideálja számára. Óriási lökést adhat az önbizalmadnak, amikor rájössz, hogy pont olyan jól nézel ki a smink nélkül is, amit a média próbál eladni neked.

Még a hírességek sem felelnek meg mindig a média követelményeinek. 2012 szeptemberében Lady Gaga fürdőruhás képeket posztolt magáról. Igazi tűzvész kerekedett belőle, ugyanis popsztár nem tűnt ezeken olyan fittnek és csinosnak, mint azt megszokhatták tőle (habár így is messze állt a súlyostól). Ann Friedman „erőteljesnek” nevezte Lady Gaga szelfijeit a New York Magazine hasábjain. Miért? „Rosszul vannak megvilágítva, saját beállításban. Nincsen testfestés, sem különleges fények, vagy stratégia szerint felvett pózok. Aláhúzzák a fotót kísérő szavak üzenetét. Azt mondják, Ez vagyok én. Csak én.”

Az „ez vagyok én” üzenet a kulcsa a szelfik nagyszerűségének. A hétköznapi embereknek nincs meg a lehetősége felbérelni egy PR csapatot és fotózásokat beiktatni a megszokott menetrendbe – itt a „csináld magad” attitűdre van szükség. A szelfikkel a magunk módján mutatjuk meg a világnak azt, amit láttatni akarunk. Legyen szó akár egy lökött Snapchat felvételről, amelyen 6 állat rajzolsz magadnak és egy őrült szemöldököt, vagy egy vonzó, filterezett Instagram képről, amelyen látszik, hogy szuper macskaszemeid vannak és piros ajkaid. Tiéd a kontroll.

Januárban a Dove kiadott egy rövidfilmet „Selfie” címmel, amelyben arra kért középiskolás lányokat és az édesanyjukat, hogy szelfiket készítsenek, hogy megtudják, mit látnak bennük mások szépnek és szembeszálljanak a bizonytalanságaikkal. Természetesen a lányok kezdetben hezitáltak – megmutatni magad a világnak ijesztő lehet különösen, ha attól félsz, nem érsz fel a társadalom lehetetlen elvárásaihoz.

A lányok és anyukáik megtudták, hogy túl kemények voltak önmagukkal és valójában gyönyörűek.

„Vajon a világ szénné égett apró darabokra, amiért én közzétettem egy szelfit?” – kérdezi az egyik lány. „A-a, én még mindig itt vagyok, szóval minden rendben van. Minden rendben van.”