Szeretnéd tudni, mekkora lesz a forgalom, amikor három hét múlva a tengerpartra utazol? Vagy, hogy merre lesz az exed a következő hónap egyik péntekjén, hogy elkerülhesd? Adam Sadilek, aki korábban a Microsoftnál dolgozott, most pedig a Google kutatója, valamint John Krumm a Microsoft vezető kutatója is abból a kérdésből szerzett inspirációt, hogy megjósolható-e, hol lesznek az emberek a jövőben és rögtön azzal indítottak tanulmányukban: „Hol leszel 285 nap múlva délután 2 órakor? – írja a Fastcompany.com.
Sadilek, Krumm és más kutatók sok munkát fektettek annak megjósolásába, hol fog tartózkodni egy személy a közeljövőben – egy vagy két óra múlva. A logikus válasz szerint valószínűleg az illető előző tartózkodási helye a kulcs a következőhöz. Amint azonban kiterjesztik ezt a modellt a távolabbi jövőre, egyre gyengébb és gyengébb eredményeket kapnak. Megtippelni bármekkora pontossággal, hol lesz valaki 20 vagy 200 nap múlva, komoly kihívás. Sadilek és Krumm rájött, hogy a probléma megoldásához új technikákat kell kifejleszteniük.
A Seattle metró térségében 300 önkéntestől gyűjtöttek össze információt, azokból pedig rengeteg helyszínekre vonatkozó adatot. Amikor a résztvevők napi teendőiket végezték – elmentek munkába, a zöldségeshez, kocogni indultak vagy transzkontinentális utazásra – egy GPS eszközt vittek magukkal, amit úgy hordoztak, akár egy mobiltelefont. A pontosság biztosítása érdekében a kutatók azokba a közlekedési eszközökbe is szereltek ilyeneket, amelyeket az önkéntesek rendszeresen használtak, továbbá az autóikkal is így tettek. Miután 150 millió helyszínt gyűjtöttek, feldolgozták az adatokat és létrehozták a „Far Out” rendszert, a hosszú távú emberi mobilitás egységes meghatározására. A rendszernek még meg sem kellett mondani, mit keressen – automatikusan felfedezte az adatokban a szabályszerűséget.
„Például észreveheti, hogy a keddek és a csütörtökök általában ugyanolyanok és relatíve konzisztensek hétről hétre”, mondták a kutatók. „Aztán kérdést teszünk fel egy jövőbeli keddről vagy csütörtökről, az algoritmus pedig automatikusan létrehoz egy tipikus keddet/csütörtököt mint jóslatot.”
Salidek és Krumm kellemesen meglepődtek az eredményeket látva. Kiderült, hogy bármennyire is spontánnak gondoljuk magunkat, az emberek valójában egészen kiszámíthatóak a mozgásukat tekintve, még egy nagyobb idő intervallumban is. A Far Out rendszer nem csak magas pontossággal határozta meg különböző egyének pontos tartózkodási helyét, de mindezt több évre előre tette.
A kérdésre, hogyan kompenzálja az embereket a Far Out, akik munkahelyet, várost, házastársat vagy városrészt váltanak, a kutatók azt válaszolták, a rendszer adaptálódik az új adatokhoz. „Ha történik egy éles átmenet, mint költözés egy másik városba, a rendszer érzékeli az eltérést a jóslatai és a valós adatok között, és alkalmazkodik az új mintákhoz. A legtöbb embernek csak néhány ’forradalmi’ változás lép fel az életében, a Far Out rendszeren eddig nem gyakran fogott ki egyik sem.”
A Far Out szigorúan kutatási projekt és kereskedelmi termékekben vagy szolgáltatásokban még nem elérhető. És bár a jelenlegi fókusza az egyének jövőbeli tartózkodásán van, a kutatók azt remélik, hogy nagyobb népességekre is alkalmazható. Igazi bónusz lenne ez a népességtervezőknek, hiszen pontosabb előrejelzéseket eredményezne a betegségek terjedése, a forgalmi torlódások és a villamos energia iránt kereslet tekintetében.
Ami a hirdetőket és a reklámipar szakembereit illeti, valószínűleg ők is szívesen élnének a lehetőséggel, hogy jövőbeli önmagukat targetálják olyan hirdetésekkel, mint „Hajvágásra van szükséged? Négy nap múlva 15 méterre leszel egy szalontól, ahol 15 dollár kedvezményt kapsz.” A közösségi vonások sem utolsóak: a jövőbeli Foursquare is megszülethet, amellyel megtudhatjuk majd, merre lesznek a barátaink (vagy az ellenségeink) az életük hátralevő részében… vagy legalábbis a következő 285 napban.
