Justin Hart közösségi médiás bejegyzéseit a koronavírusról rendre leszedte a Facebook és a Twitter arra hivatkozva, hogy a bejegyzések megtévesztőek. Szerinte azonban ő csak élt a szólásszabadság jogával, ezért pert indított ellenük, amibe belevette az Egyesült Államok Elnökét, és a tiszti főorvosát, Vivek Murthy-t, mert szerinte a közösségi oldalak a kormány irányításait követik.
Hart azt állítja, hogy ő csak adatokat elemzett, és ezeket osztotta meg, mivel ez nem egyezett azzal, amit a kormány is hallani szeretett volna, ezért eltávolították a tartalmakat. A közösségi oldalakat egyre több országban vádolják meg cenzúrával, vagy a vélemények elhallgattatásával, és a szólásszabadság megsértésével, vagyis az ügy végkimenetele valószínűleg sokakat érdekel majd.
A szakértők szerint azonban bár mindenkinek joga van megkérdőjelezni, hogy egy bejegyzése valóban megsértette-e a felhasználói feltételeket, viszont az, hogy a keresetben az Egyesült Államok Alkotmányának szólásszabadságra vonatkozó részekre hivatkozik, nem állja meg a helyét. Robert M. Jarvis, a Nova Southeastern Egyetem jogi professzora szerint a magyarázat nagyon egyszerű: a közösségi oldalak nem az állam, hanem magánvállalatok, így szabadon korlátozhatnak minden olyan tartalmat, ami nem felel meg az általuk hozott közösségi szabályzatnak. Hogy ez így rendben van-e, az megint egy másik kérdés, de most nem ez a per tárgya.
Hart azért vette bele az elnököt és a tisztifőorvos is, mert rájuk viszont valóban vonatkozhatna elviekben a szólásszabadság kérdése, bár a szakértő szerint az is kérdéses, hogy azt lehet-e konkrét személyhez kötni. Az viszont egyértelmű, hogy a szólásszabadságba nem tartozik bele, hogy mindenki azt beszél, amit szeretne, nem állíthat valótlant, hiszen ha valaki jobban belegondol, akkor a rágalmazás kérdése például pont ilyen, és ott sem lehet a bíróságon sem a szólásszabadságra hivatkozni. Sőt, az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága szerint a veszélyt okozó beszéd is tiltható. Ez a precedens 1919-ben azt jelentette még, hogy nem lehet zsúfolt színházteremben tüzet kiáltani, később azt, hogy nem lehet mondjuk egy repülőtéren kiabálni, hogy bomba. De az analógia igaz a járványról szóló valótlanságok terjesztésére is. Vagyis a szakember szerint nem állja meg a helyét az influenszer keresete, már csak azért sem, mert az ha, ha valaki elfogadja egy magáncég felhasználási feltételeit, majd megszegi azokat, az nem nevezhető jogilag cenzúrának, ami hivatalosan csak akkor következik be, ha a kormány avatkozik bele az egyének beszédjogába.
Forrás: Forbes
